A munkaerő-kölcsönzésről általában
A munkaerő-kölcsönzés a nyugati gazdaságokban bevett, rugalmas foglalkoztatási forma. A kölcsönzés közgazdasági és munkaerő-piaci értelmét a rugalmassága adja. A konstrukció mind a munkavállalónak, mind a kölcsönbeadónak, mind pedig a kölcsönvevőnek előnyös, így közgazdaságilag talán a legelőnyösebb foglalkoztatási formának nevezhetjük. Vizsgáljuk meg, kinek miért jó „üzlet” a kölcsönzés, és milyen „árat” fizet mindezért.
A munkavállalók számára ideális esetben a munkaerő-kölcsönzés fő előnye abban rejlene, hogy a kölcsönbeadó vállalkozás leveszi a vállukról a munkakereséssel járó terheket. Munkaerő-kölcsönzés keretében akár alacsonyabb szintű, sokszor még az általánosan használt nyelv ismeretét sem megkövetelő munkákra, valamint akár magasabban kvalifikált, felsőfokú végzettséget igénylő munkák elvégzésére is lehet munkaerőt bérbe adni.
A munkaerő-kölcsönző céghez történt regisztráció után -a jelenlegi diákmunkához hasonlóan- a munkaerő-kölcsönző cég gazdálkodik a hozzá regisztrált munkaerővel, és összeköttetései, gazdasági kapcsolatai révén helyezi ki kölcsönvevőkhöz hosszabb-rövidebb időre, behívás szerinti munkavégzésre. A munkavállaló mentesül a munkakeresés nehézségeitől, hiszen számára elég csupán a munkaerő-kölcsönző céget megtalálni -akár többet is-, aki minden kötelezettségvállalás nélkül regisztrálja az álláskeresőt, majd gondoskodik elhelyezéséről. A kölcsönző céget profit-maximalizálásra való törekvése teszi érdekeltté abban, hogy a hozzá regisztrált munkavállalókat -mint erőforrást- maximálisan kihasználja, és részükre minél több, és minél hosszabb munkát találjon. A munkavállalók így viszonylag könnyen, egyszerűen, profi üzletkötők segítségével léphetnek fel a munkaerőpiacon.
Cserébe a könnyebb munkához jutásért, a kölcsönzött munkavállalók behívás alapján dolgoznak, azaz állásidő, fizetett szabadság és betegállomány nem illeti meg őket. Ez a „munkaerő-piaci ára” annak a rugalmasságnak, amelyet a munkaerő-kölcsönzés kínál: megkönnyíti a munkakeresést, nem jelent semmiféle elkötelezettséget a munkavállaló számára, azonban nem is kínál semmiféle -a hagyományos foglalkoztatásban megszokott- biztonságot. Természetesen e feltételek mellett a munkavállaló számára a lehetőség mindvégig nyitva áll, hogy „hagyományos” állást találjon, vagy kölcsönvevőjével ilyet létesítsen.
Az LMP népszavazási kezdeményezésében két kérdést a munkavállalók, egyet pedig az álláskeresők jogainak védelmében fogalmazott meg, nincs ebben semmi furcsa, hiszen a munka világa a politikai küzdőtér közepére tolódott az elmúlt években. Kevés szó esik azonban arról, hogy történnek a munkavállalók számára kedvező változások is, hogy ne menjünk messzire, az új Munka Törvénykönyvében van erre példa.
A dolgozók jogsérelmei kapcsán „elővett” fekete bárány, a munkaerő-kölcsönzés rendre negatív színben tűnik fel a sajtóban, mintha csak a munkavállalók kínzására találták volna ki.
Egy-egy nagyobb botrány, milliárdos adótartozás nem védhető, ahogy más gazdasági ágazatban sem, viszont a szakszervezetek folyamatos kritikája sok esetben a kölcsönzés létének jogosságát kérdőjelezi meg, kevéssé indokolható módon. A kölcsönzés negatív megítélésére okot adhat az is, hogy egy időben a vállalatok saját kölcsönző cégeket alapíthattak és „magukkal” szerződtek, ezért furcsállta a kölcsönző szakma, hogy az új Mt. szerint ez a lehetőség ismét megjátszható lesz.
Látrányi Bea, a Job and Career Kft. vezetője úgy látja, hogy nem volt az elmúlt években pozitív kommunikáció sem a kölcsönbeadók, sem a kölcsönvevők részéről és maguk a kölcsönzött munkavállalók sem hangoztatják a jó tapasztalataikat. Pedig mind a három oldalon jelentős erő áll: ezer fölötti a kölcsönző cégek száma és évente 130-160 ezer embert foglalkoztatnak körülbelül 2-3000 partnerüknél ma Magyarországon, tehát lenne mód az előnyök hangoztatására. Látrányi szerint a kölcsönzést és kölcsönbeadókat zömében tisztességes vállalkozók képviselik, bár előfordul néhány „szerencselovag”, mint minden ágazatban, viszont az elmúlt évek törvényi szigorításai, ellenőrzései az ő lehetőségeiket is beszűkítik, mérséklik.
Arról viszont kevesebb szó esik, amihez a kölcsönzők jobban értenek, mint mások és a munkavállalóik is hasznát látják. Az biztosan állítható, hogy a válságban talpon maradó kölcsönző cégek többségénél a HR-es munkát magasabb színvonalon végzik, mint néhány kis- és középvállalatnál. Arra szerződtek, ami másnak nem megy: megfelelő szakembereket állítanak munkába a lehető leggyorsabban.
A kölcsönzés akkor működik jól, ha a munkavállaló nem azt érzi, hogy ő ideiglenes, „bérelt” dolgozó, fontos, hogy ugyanúgy bánjanak vele, foglalkoztassák, juttatásai azonosak legyenek a saját dolgozókéval. Látrányi Bea szerint ez akkor valósul meg, ha a kölcsönbeadó HR-es és munkaügyi munkatársai felkészültek, jól kommunikálnak és aktív kapcsolatban vannak a dolgozókkal, valamint a partnercég gondoskodik a béreltek integrálásáról, azonos szociális feltételekről, körülményekről –– fejtette ki.
Tehát a kölcsönzött munkavállalók magas szintű szakmai tudással rendelkező HR-es csapatokkal dolgoznak együtt. A kölcsönzők HR-esei a nagyobb létszámok és a különféle gazdasági ágazatokban működő cégekkel fenntartott kapcsolatok miatt gyakrabban találkoznak egyedi munkaügyi helyzetekkel, ami ritkábban fordul elő a vállalati HR területén. –– Előfordul, hogy a bérbeadó munkatársa HR vagy munkaügyi tanácsadással, segítségnyújtással támogatja akár a kölcsönvevőt akár a munkavállalót. Mi rendszeresen képezzük munkatársainkat, legutóbb interjútechnikai és időgazdálkodás tréningeken vettek részt, angolnyelv-tudásukat is fejlesztjük, hogy munkájuk megfeleljen az egyre növekvő elvárásoknak –– mondta el Látrányi Bea.
A kölcsönvevők és a munkaerő-kölcsönzők HR-eseinek együttműködését persze a közös érdek mozgatja, fontos a jó kapcsolat, a gördülékeny munkavégzés. A súrlódások általában abból adódnak, hogy a vállalatok gazdasági érdekei, lehetőségei, költségkerete év közben változhatnak, és a vállalati HR-eseknek cégük érdekeit kell képviselniük. A szakember szerint elsősorban ezért lehet eltérés a két fél korábbi megállapodása között. A kölcsönbeadók természetesen gyakran érvelnek a kölcsönzöttek megtartásáért, amivel sok esetben a kölcsönvevői HR is azonosul, illetve sokszor átvesznek bérelt dolgozót állandó státuszba, mert elégedettek a kölcsönzött munkavállalóval és a kölcsönző cég munkájával –– tette hozzá.
Az együttműködést nehezíti Látrányi szerint, hogy a törvényi szabályozás a kölcsönbeadóra hárítja a kötelezettségek 90 százalékát, ugyanakkor a jogok 90 százaléka a kölcsönvevőnél van, ami aránytalanságot szül. A felek viszonyában meghatározó változás, hogy a vállalatok gyakran tendereztetik a kölcsönzőket, melyek ilyenkor szigorú kiválasztási szűrőkön mennek át. A kölcsönbeadóknak is egyre körültekintőbben kell választaniuk, kivel akarnak, tudnak együttműködni, ami a kölcsönzött munkavállalók érdeke is.
A legfontosabb a bizalom, a három érintett fél együttműködése csak így lehet hosszú távú.
A gazdasági válság első hullámában, ha leépítésre kerül a sor, a béreltektől könnyebben megváltak, de ez a folyamat a rugalmas foglalkoztatásra történő átállás miatt megfordult, a kölcsönzés ismét népszerű lett. Új trend, hogy a vállalatok sok esetben a jobban teljesítő bérelt dolgozót tartják meg, nem a gyengébb színvonalon teljesítő saját munkaerőt, ez pozitív változás.
Forrás: Berta László – HR Portál
Hoffmann Gábor Csaba munkajogi szakokleveles tanácsadó
Munkaviszony.hu Kft. ügyvezető