Az év vége közeledtével újra napirendre kerülnek a munkahelyeken a bértárgyalások. A munkabér mind a munkaadók, mind pedig a munkavállalók számára fontos kérdés: nem mindegy kinek, hogyan és miért adják. Egy rosszul felépített bérrendszer sokat ronthat egy szervezet hatékonyságán, egy jól felépített bérezési struktúra viszont akár komoly versenyelőnnyé is válhat.
A munkabéreknél, illetve a bérrendszerek felállításánál érdemes néhány dolgot szem előtt tartani. A törvény kifejezetten tiltja például az olyan teljesítményfüggő munkabért, amely nem csak és kizárólag az adott munkavállaló, hanem egy nagyobb egység, a munkavállalók egy csoportja, esetleg a vállalkozás egészének teljesítményén alapul. Azonban HR szempontból kifejezetten kívánatosak az ilyen bérelemek, így érdemes olyan bérstruktúrát bevezetni, amely megfelel a törvényi követelményeknek, de megfelelően szolgálja a vállalkozás érdekeit is.
Gyakori hiba, amit a vállalatvezetők elkövetnek, hogy anélkül adnak juttatásokat a munkavállalóknak, hogy azt írásba foglalnák. Ennek oka általában az, hogy a munkáltatók nem szeretnének kötelezettséget vállalni az adott juttatással kapcsolatban: úgy gondolják, hogy amíg jól megy a szekér, addig adnak, de ha valami baj lenne, akkor nem adnak. Adni mindenképpen érdemes, mivel ezzel pluszt juttatunk a munkavállalóknak, azonban semmiképpen sem szabad elmulasztani a juttatás írásba foglalását.
Amennyiben ugyanis a munkavállaló rendszeresen kap valamilyen juttatást – akár anélkül, hogy arról valamilyen írásos megállapodás születne -, az a munkavállaló bérének részévé válik, és azt a munkavállaló akkor is követelheti, ha közben a helyzet megváltozott. A munkabér a munkaszerződés lényeges eleme, és szükségszerű része is. A törvény a munkaszerződés esetében írásbeliséget ír elő: a munkaszerződést írásba kell foglalni, és módosítani is csak írásban, a felek közös akaratával lehet.
Amennyiben tehát az írásba foglalást elmulasztjuk, attól a munkaszerződés az adott feltételekkel – munkabérrel – még létrejön, tehát azon egyoldalúan módosítani nem lehet, csupán az írásbeliség követelményének nem tettünk eleget. Mivel a munkabér követelése nem évül el, a munkaadó könnyen találhatja magát olyan helyzetben, hogy a munkavállaló akár néhány év elteltével is követelheti azt a juttatást, amit régen kapott, azonban a helyzet változása miatt már nem kapja. Ráadásul visszamenőleg és kamatokkal együtt.
A helyes megoldás az, hogy minden esetben foglaljuk írásba a munkavállalóknak adott mindenféle juttatást. A juttatás azonban bizonyos feltételek mellett feltételhez, vagy határidőhöz is köthető.
Feltétel kikötésekor azonban figyelemmel kell lennünk a törvénynek arra a kikötésére, hogy olyan feltétel nem köthető ki, amely a munkaviszonyt a munkavállaló hátrányára módosítani. Tehát a feltétel csak pozitív lehet, negatív nem: „Ha munkaadó adózás előtti eredménye eléri az X forintot, a munkavállaló bérén felül Y Ft juttatásra jogosult”, nem pedig „A munkavállaló Y Ft béren felüli juttatásra jogosult, ameddig a munkaadó teljesítménye azt megengedi”. A feltétel mindkét esetben ugyanaz, azonban a második esetben a szerződés a munkavállaló hátrányára változna, ami a törvény szerint tilos.
Másik lehetőség, hogy a juttatást a munkaadó határidőhöz közi: „A munkavállaló 2014. évben Y Ft béren felüli juttatásra jogosult”. Így a határidő elmúltával a munkavállaló adott bérelemre többé nem lesz jogosult, és azt nem is követelheti, megszüntetéséhez munkaszerződését módosítani illetve hozzájárulását kérni nem kell. Amennyiben a munkáltató továbbra is adni szeretné az adott juttatást, akkor arról új megállapodást kell kötni új határidővel vagy pozitív feltétellel. Azonban a juttatások írásba foglalását elmulasztani semmilyen körülmények között nem szabad.
Hoffmann Gábor Csaba
Munkajogi- és HR tanácsadó