A vállalkozók álma, hogy minden munkavállalót 100 százalék teljesítménybérben fizessenek, legyen az gépkocsivezető vagy értékesítő, gyári munkás vagy irodai recepciós. Bizonyos esetekben megengedik a szabályok a teljes mértékben a teljesítményen alapuló bérezést, más esetekben (például az AETR alá tartozó gépkocsivezetőknél) a törvény kifejezetten tiltja, amúgy pedig alkalmazására csak szigorú szabályok között kerülhet sor – írja a HR Portál.hu.
A munkavállaló arra szerződik, hogy munkaerejét meghatározott időtartamra a munkaadó szolgálatába állítja: a munkaadó pedig ezzel – a munkaszerződés keretei között – azt tehet, amit jónak lát. Az természetes dolog, hogy a munkavállaló munkaidejében dolgozni köteles. Az azonban már kevésbé ismert a munkaadók előtt, hogy a munkaadót foglakoztatási kötelezettség terheli: magyarul a munkaadó a munkavállalót köteles a munkaszerződés szerinti munkaidejében foglalkoztatni.
Száz százalék teljesítménybérezés esetén a törvény szerint „objektív mérésen és számításon alapuló” eljárással köteles a munkáltató a normát meghatározni. A normának tehát objektívnek kell lennie: senki máson nem múlhat a norma teljesítése, csak az adott munkavállalón – magyarázza Hoffmann Gábor Csaba, az EU-Jobs Kft. munkajogi és HR tanácsadója. Ezért van az, hogy az értékesítéssel foglalkozók kizárják a jogszabályok ebből a lehetőségből. Ők ugyanis hiába akarnak eladni, ha valaki nem akar venni.
A normázandó tevékenységet tehát meg kell mérni: legalább 3-5 embernek 1-2 napon (de egyszerűbb tevékenységeknél is minimum fél napon) keresztül végeznie kell a munkát, az eredményeket fel kell jegyezni, és azokból átlagot kell vonni. Az így kapott és dokumentált átlag lesz az a teljesítmény, amely megfelel a törvény „objektív mérésen és számításon alapuló” eljárási követelményének.
Amennyiben a normát ilyen módon meghatározta a munkáltató, s biztosítja a megfelelő munkakörülményeket és a zavartalan munkavégzést, akkor már egyedül a munkavállalón múlik, hogy teljesíti-e a feladatot, hiszen már tudjuk: a feladat teljesíthető.
A normát úgy kell meghatározni, hogy teljes munkaidőben a 100 százalékos teljesítés esetén a munkavállaló munkabére legalább a törvényben előírt legkisebb munkabér (minimálbér) összegét elérje. A munkavállalókat a normáról és a teljesítménykritériumokról előre, írásban kell tájékoztatni. Nem megfelelő eljárás a norma utólagos közlése vagy meghatározása, hiszen ebben az esetben a munkavállaló a hónap közben nem tudja, hogy mennyit is kell teljesítenie. Ezért a normáról és a teljesítménykövetelményről szóló papírt a munkavállalóval alá kell íratni.
A törvény kifejezetten tiltja a csoportnorma meghatározását: a munkavállalóknak a normát mindenkor egyedül kell teljesíteniük, és egyik munkavállaló munkabére nem függhet egy másik munkavállaló teljesítményétől.
Amennyiben a munkavállalók bármilyen fennakadás, vagy egyéb ok miatt nem képesek a normát teljesíteni, vagy munkát végezni, akkor számukra az általános szabályok szerint megállapított állásidőre járó bért kell fizetni. A 100 százalékban teljesítménybérrel díjazott dolgozó számára legalább a minimálbér felét elérő garantált munkabért is meg kell állapítani, illetve fizetni. Amennyiben a munkavállalót 100 százalék teljesítménybérben kívánja foglalkoztatni a munkáltató, akkor erről a munkaszerződésében kell vele megállapodni.
Fontos tudni, hogy vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania, a normát illetve a teljesítménykritériumokat a törvénynek megfelelően határozta meg.